Nem sokszor készítettem muffint, mert valahogy senki sem szerette körülöttem, így a cupcake is kimaradt az életünkből. Eddig... Kisfiamat kérdezgettem mit süssek neki névnapjára. Ilyenkor minden kedvenc ételét beleképzeli egy sütibe, de egyik nap a tv-ben megláttunk egy nagy tál cupcake-et. Rögtön rávágta, hogy ilyet szeretne, és én azonnal kaptam az alkalmon, hogy most véget ér a nem szeretjük a muffint, ilyet se együnk korszakot. Így született meg ez az igazi krémes, könnyű, édes, de mégis savanykás ízű, puha omlós tésztájú cupcake. És még az elkészítése is egyszerű. A meggy nagy kedvencünk, mindenképpen szerettem volna bele csempészni, és a szép színét kihasználva márványossá tenni a könnyű krémet. A siker meg volt, mindenkinek ízlett és elhessegettem azt a tévhitet, hogy ez biztos olyan, mint a muffin. Szemet és ízlelő bimbókat gyönyörködtető :)

Hozzávalók( 24 db lett)

• 25 dkg süteményliszt
• 25 dkg puha vaj (most hogy fűtés szezon van én picit rátettem a radiátorra és tökéletes állaga lett)
• 25 dkg porcukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 teáskanál vanília aroma
• ¾ csomag sütőpor
• 5 db tojás

Krém:

• 25 dkg mascarpone
• 3 dl habtejszín
• 20 dkg porcukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg magozott meggy

A tojásokat habosra vertem fel, utána a többi hozzávalóval krémesre kevertem a tésztát. Robotgépet használtam, gyorsabb és szebben dolgozott, mintha kézzel tettem volna. A sütőt előmelegítettem 180 C fokra. A sütő formát kibéleltem muffin papírral és egy kanálnyi tésztát bele tettem. Ne legyen púpos, kb a forma feléig legyen benne a tészta. 20 percig sütöttem, 10 perc után megfordítottam a sütőformát, hogy a másik oldalon is egyenletesen érje a hő. Tűpróbával ellenőriztem, megsült-e a tészta belseje. Miután megsült kivettem a formából és úgy tettem hűlni, hogy az alja szellőzzön, ne fülledjen be a papírba.

A krémhez a mascarponet, a porcukrot és a vajat habosra kevertem, a tejszínhabot külön vertem fel, és utána tettem hozzá krémhez a kemény habot. A meggyet összeturmixoltam, nem baj ha picit darabos marad. Kis tálba vettem ki a krémből hozzá tettem egy kanál meggyszószt és csak egy pici mozdulattal belekevertem, majd nyomózsákba töltöttem óvatosan, hogy márványos maradjon. Csillagvégű díszítővel, meggyel és cukorra díszítettem a kihűt tésztát.

Bátran kipróbálhatja az is, aki még csak most ismerkedik a sütés örömeivel, egyszerű, gyors (még a díszítés is hamar elkészül) és biztos sikere lesz mindenkinél.

Barátainkat vártuk vendégségbe, ahol az új borok kóstolása is előtérbe került. Mindenképpen szerettem volna valami finom sós csipegetni valót készíteni mellé. Régóta terveztem, hogy készítek valamit aszalt paradicsommal, így jött az ötlet, hogy legyen töltött grissini. Az elkészítése nagyon egyszerű,a tésztának az áranyait és az állagát kell jól eltalálni, hogy puha, de mégis ropogós is legyen. Ez a recept ilyen ;) Az ízesítése, hogy mivel töltjük vagy szórjuk meg a fantáziánkra van bízva, rengeteg dolog passzol hozzá. Igazi remek vendégváró, amit ha elkezdünk enni nem tudjuk abbahagyni!

Hozzávalók

• 40 dkg kenyérliszt (BL80)
• 1 dl tej
• 1,5 dl víz
• 1 teáskanál kristálycukor
• 1 teáskanál só
• 1 evőkanál kefír
• 2,5 dkg friss élesztő
• kevés őrölt bors
• 2 evőkanál olívaolaj

Töltelékhez

• 6-7 szelet bacon
• 6-7 db olajban eltett aszalt paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma

A vizet és tejet összeöntöttem egy lábosban, amihez hozzáadtam a cukrot és meglangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt. Amíg ez felfutott addig a lisztet átszitáltam és a többi hozzávalót is a dagasztó tálba tettem. Amikor az élesztő elkészült beleöntöttem a liszthez és lágy tésztát készítettem. Ez igazán ragacsos állagú, ragadósabb, mint a hagyományos kelt tészták. Ha nagyon rátapadt a kezünkre érdemes lemosni és száraz kézzel folytatni a dagasztást, mert utána már nem lesz olyan a kezünk. Jól kilisztezett tálban (liszt nélkül ráragadna a tál szélére kelés közben) legalább 45 percig kelni hagytam.

Miután megkelt kb. fél centi vastagságú téglalap formára  nyújtottam. Megszórtam ujjnyi vastag baconnel, és kisebb darabokra vágott paradicsommal. A paradicsom olajos levéből a tésztára csepegtettem még és apróra vágott fokhagymával is meghintettem. A tésztát fentről lefelé ráhajtottam, nyugodtan alá lehet még nyúlni eloszlatni a tölteléket, hogy ne egy helyen legyen minden. 2-3 cm vastag szeleteket vágtam, egy-egy darabot mindkét végénél fogva meghúztam és tekertem egyet rajta. A kihulló darabokat könnyen vissza tudjuk nyomni a tésztába ;)

200 C fokra előmelegített sütőbe tettem, pár perc után 180 C fokra visszavettem a hőfokot és így sütöttem addig, amíg elkezdett barnulni.

Ízlés szerint lehet hozzá mártogatóst is készíteni, de így önmagában is tökéletes rágcsálni való.

Az első olyan szülinapra készítettem ezeket a kis aprósüteményeket, ahol több kisgyerek is volt. Mindenképpen olyat szerettem volna, ami a kicsiknél is siker lesz. A csillagforma az egyik kedvencem és mivel a gyerekek is szeretik, biztos voltam benne, hogy valami színes cukrokkal teli csillagos süteményt készítek. Segítségemre volt kisfiam is, és a különböző fázisban levő sütit kóstolva, mindig nyugtázta, hogy bizony finom ami készül. A végeredménytől nagyon boldog volt, azt sem tudta a sok kis színes édesség közül melyiket válassza és a falatozáshoz még a kistesó is társult, akinek ugyancsak ízlett a finomság. Pont így terveztem el, hogy ezt a tekintetet lássam, mikor keresgélik a színes sütik között a legjobb falatot, ez a legjobb visszajelzés arról, hogy jó amit csinálsz. Ott álltak izgatottan a tál felett.

Hozzávalók

• 35 dkg liszt
• 10 dkg darált dió (nagyobb darabokra daráltam, így nem veszik el teljesen a sütiben)
• 20 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál jó minőségű kakaópor
• 1 kiskanál sütőpor
• 1 csipet só
• 1 egész tojás+ 1 tojás sárgája

Díszítéshez

• 1 csomag ét tortabevonó (én azt használtam ami zacskóban van, csak melegíteni kell evvel remekül lehet dolgozni)
• 1 csomag cukormáz (ez is az előrecsomagolt verzió, de ha több időnk van könnyen elkészíthetjük a csokimázzal együtt)
• többféle színes díszítő cukor

Tél ünnepekre is tökéletes aprósütemény, reszelt narancshéjjal és fahéjjal kölcsönözhetünk neki igazi karácsonyi ízvilágot.

A tészta elkészítése könnyű, a díszítgetés időigényesebb, de remek segítségünkre lehet benne két apró kis kéz.

A száraz hozzávalókat alaposan összekevertem (liszt, dió, cukor, kakaó, sütőpor, só) majd belemorzsoltam a vajat és a tojásokkal együtt lágy tésztává gyúrtam. Az állaga linzertésztához hasonló lett. Kb. 5 mm vastagságúra nyújtottam (az alap isler tésztának is jó, ezért ha megszeretnénk tölteni lekvárral akkor csak vékonyabbra kell nyújtani) és apró csillagformákat szaggattam belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem és 200 C fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg picit elkezdett barnulni a széle, tűvel ellenőriztem a puhaságát. Amikor kihűlt a felolvasztott csokival és cukormázzal megkentem és színes cukrokkal díszítettem. A végeredmény finom és mutatós, a keménységétől nem kell megijedni, mert ha beleharapunk, omlik a szánkban, és ha dobozba tesszük egy napot, még puhább lesz.

A kenyérsütés mindig is csábított, szeretem a finomabbnál finomabb kenyérféléket, lehet az teljes kiőrlésű, sok maggal vagy hagyományos kovászos kenyér. Az otthoni kenyérkészítéstől sokan idegenkednek, de ha szeretünk kísérletezni és nem tántorít el minket egy-egy sűrűbbre sikerült cipó, akkor mindenképpen süssünk magunknak otthon ilyen finomságokat. A variációk tárháza végtelen, ki mit szeret avval bolondíthatja meg, a zöldfűszereken át a hagymáig minden passzol hozzá. Ami nagyon fontos jó minőségű alapanyagot használjunk, és bátran készítsünk a fehéren kívül egészségesebb lisztekből is.

A mostani recept egy könnyű cipó, igaz, hogy sokat kell dagasztani (szerintem a jó kenyérhez ez elengedhetetlen) de azon kívül semmi bonyolult nincsen benne :) A feltét pedig amilyen egyszerű olyan finom. Nekünk egy vacsorára elfogyott az egész, igazi remek vendégváró és garantáltan mindenki imádni fogja!

Hozzávalók:

• 20 dkg fehér kenyérliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 2 dkg friss élesztő
• 0,5 dl olívaolaj
• 1 csipet cukor
• 1 teáskanál só
• 1 kiskanál 10%-os ecet
• 1,5 dl langyos víz
• 6-6 szem zöld és fekete olivabogyó
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kiskanál szárított, morzsolt oregánó

Langyos liszttel dolgoztam, ezt úgy értem el, hogy a sütőt 40 C fokra felmelegítettem és a lisztet tálban pár percre betettem melegedni. Ezután a sót, cukrot elkevertem a lisztben, hozzáadtam a vizet, olajat, ecetet, belemorzsoltam az élesztőt és összegyúrtam. Az állaga elsőre ragacsos, de ne tegyünk hozzá több lisztet, mert akkor nagyon kemény lesz, gyúrás alatt a sikér kioldódásával elmúlik ez az állag, addig dagasztottam, amíg ruganyos nem lett (bő 10 perc), és fél órát kelni hagytam. Miután a tészta megkelt, az apróra vágott olajbogyót, fokhagymát, oregánót belegyúrtam. Az olajbogyótól ismét ragacsos lett, ezért megint addig dagasztottam, míg kisimult a tészta. Újabb fél órát kelesztettem, de közben a cserépedényt betettem a 200 C fokos sütőbe melegedni. Ha cserépedényben készítünk kenyeret mindig melegítsük fel a tálat, mert így biztosan átsül az alja és az is fonom ropogós lesz. A forró tálba óvatosan tettem bele a kelt kenyértésztát, a tetejére ollóval kereszt formát csíptem és megspricceltem vízzel a cipót és a tál szélét. Gyorsan kell dolgozni, hogy össze ne essen a tészta. Előmelegített sütőbe tettem a tálat lefedve, így sütöttem 200 C fokon fél órát, majd a tetejét levettem megspricceltem vízzel és addig sütöttem fedő nélkül még szép barnára sült a kenyér. A cserépedényt nem liszteztem be, és a cipót így is gyönyörűen ki tudtam belőle emelni. A sütőbe felesleges vizet tenni a kenyér így is tökéletesen ropogós lesz a cserépnek köszönhetően. A tésztája finom puha omlós lett, az olajbogyó és a kis fokhagyma darabok megbolondították a héja pedig roppanós.

Feltétnek egy könnyű, egyszerű és gyors paradicsom került.

Hozzávalók

• 5-6 db paradicsom
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2-3 szál bazsalikom
• olívaolaj

A paradicsomot megmostam, kis darabokba vágtam, megszórtam az apróra vágott fokhagymával és bazsalikommal, majd meglocsoltam extra szűz olívaolajjal. A friss bazsalikom finom üdeséget ad az egész ételnek. Kenyérre halmozva pillanatok alatt elfogyott az egész!

Igazán egyszerű szilvalekvárt készíteni. Csak sok-sok idő kell hozzá, cserébe dolgunk alig van vele. Sok szilvánk érett az apróbb fajtából, de mikor megkóstoltam akkor jöttem rá, hogy ez sokkal finomabb, mint a nagyobb szeműek, igazi zamatos édes ízű, tökéletes lekvár alapanyag.

Ez egy tipikus olyan étel, amihez alig kell valami, csak kimagozott gyümölcs, és elrontani is nehéz, mégsem készítik sokan... Pedig a jó házi szilvalekvárnak nincsen párja. És ezt a változatot nyugodtabb szívvel is fogyaszthatjuk, mert nem tartalmaz hozzáadott cukrot!

A cserépedénynek ez is egyek remek funkciója, nem kell kevergetni, nem fog leégni benne, könnyű a végén elmosni, de a legfontosabb a végeredmény, sokkal jobb, mintha egy lábosban főtt volna...;)

Hozzávalók

• cserépedény, aminek van teteje (https://www.facebook.com/EdisCeramics?pnref=lhc)
• szilva, amennyi bele fér az edénybe
• sütő és sok idő

A szilvát megmostam, kimagoztam és a cserépedényt tele tettem vele. Este 9 órakor került a sütőbe a fedővel együtt és 120 C fokon reggel 9 óráig sütöttük. Ekkor szépen levet engedett, a tetejét levéve még 8 órán át 140 C fokos sütőben volt a lekvár. A szilva éppen csak bugyogott az edényben, hogy a víztartalma előbb távozzon. Az elkészülési ideje a szilva levesességétől függően eltérhet és természetesen ha hígabb lekvárt szeretnénk akkor előbb is kész van.

Egy részét kis üvegekben dunsztba tettük a többit pedig mikor kihűlt már ettük is :)

A jó almás pitéhez sok-sok alma kell, ami minél savanykásabb és lédúsabb annál finomabb. Nem kell a legszebb darabokat kiválogatni, mert pucoláskor ki lehet vágni a nem oda illő darabokat. Kár lenne veszni hagyni a lehullott almákat, mert tölteléknek tökéletesek, én is ilyenekből készítettem. Ez egy igazi régi családi recept. Próbáltam több félét, de mindig ehhez térek vissza. Van, aki úgy szereti ha szeletelve van az alma, van aki tojássárgájával keni meg a tetejét és van aki órákra hűtőben pihenteti a tésztát. Nekünk ez vált be, igazi omlós, jó ízű pite, sok és finom töltelékkel.

Hozzávalók

• 50 dkg finomliszt (lehet fele fehér, fele teljes kiőrlésű liszt is)
• 15 dkg zsír
• fél csomag sütőpor
• 17 dkg cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 kis pohár tejföl (liszttől függően amennyit fel vesz)
• 1 citrom reszelt héja
• 1 csipet só

Töltelék

• 1-1,5 kg alma
• 12 dkg cukor
• 2-3 kiskanál fahéj

Először a tésztát készítettem el. A lisztet átszitáltam, és a sütőporral összekevertem. A többi hozzávalóval elkezdtem összegyúrni, de a tejfölt fokozatosan adtam hozzá, csak akkor tettem még bele, ha száraznak éreztem a tésztát. Minél tovább gyúrjuk, annál finomabb lesz az állaga, ami linzerhez hasonló, csak kicsit lazább. Két gombócot formáztam belőle és amíg az almát reszeltem le, fóliába csomagolva hűtőbe tettem. Ha van segítség akkor egyidejűleg a tészta készítésével lehet reszelni az almát is, és nem gond, ha nem kerül hűtőbe.

Az almát megmostam, meghámoztam, a hibás részeket kivágtam, végül nagy lyukú reszelőn lereszeltem. Cukorral, fahéjjal összekevertem és addig hagytam állni, amíg a tészta alját kinyújtottam. Ezalatt az idő alatt kiereszti a levét. Tepsi méretével megegyező téglalap formájúra nyújtottam a tésztát, amit előzőleg zsírral (lehet vajjal, margarinnal is) kikent és lisztezett sütőformába tettem. Nem baj ha kicsit nagyobb lett a tészta, mert könnyen formázható és szépen vissza lehet hajtani a nagy részeket, esetleg bővíteni vele ahol nem tölti ki a formát. Jól kinyomkodtam az almának  a levét, hogy majd ne áztassa el a sütit. Megböködtem villával párszor a tészta alját majd az almát egyenlően eloszlattam rajta.  A  másik felét is kinyújtottam megfelelő méretűre és befedtem vele az almás tölteléket. Sűrűn megszúrtam villával, hogy biztosan tudjon távozni a gőz.

180 C fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg barnulni kezdett a teteje. Csak akkor szeleteltem fel, amikor kihűlt, mert melegen könnyen szétcsúszik. Tálaláskor porcukorral szórtam meg. Igazán finom reggel, délben, este :)

Nagyon szeretjük az olasz ételeket, olaszos ízeket. Idén nagyon sok paradicsom termett, ezért nem csak natúr paradicsomlevet főztünk be, hanem pizzaszószt is készítettünk. Ami nem csak pizzán finom, mert bruschettanak is tökéletes, és spagettira öntve is remek főétel születik belőle. Az elkészítése könnyű, a főzési idő sok, sűrűn kell kevergetni, de ha igazán krémes szószt szeretnénk ne sajnáljuk rá az időt. Az ízesítésre szolgáló hozzávalók pedig kedvünk szerint variálhatóak.

Én most így készítettem:

Hozzávalók

• 5 kg paradicsom (végül 4 l paradicsomszósz lett belőle)
• ízlés szerint só, frissen őrölt bors
• 1 nagy fej lila, 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 fej (nem gerezd) fokhagyma
• nagy csokor friss bazsalikom
• kis csokor kakukkfű
• 5-6 levél zsálya
• 2-3 szál rozmaring
• 1 dl olívaolaj

A paradicsomot alaposan megmostam, négybe vágtam, a héját rajta hagytam, mert később passzírozás után ez nem kerül bele. Feltettem egy nagy edényben főni, az a jó aminek a kerülete nagy, mert így a víz nagyobb felületen tud belőle párologni. Legalább 2 órát főztem, amíg a paradicsom teljesen szétfőtt. Miután megfőtt, még melegen átpasszíroztam, és a sima paradicsomszószt kb. még 2 óráig főztem, amíg sűrű szószt nem kaptam. A főzési idő lerövidülhet a paradicsom fajtájától függően, ez nem befőző paradicsom volt, sok levet engedett, ezért sokat kellett főzni. Az utolsó fél órában bele tettem a lereszelt vörös, lila és fokhagymát, sót és borsot. A zöldfűszereket apróra vágtam és az olívaolajba tettem. A legvégén hozzáadtam a szószhoz, evvel együtt főztem még 5 percig. Sokáig nem szabad együtt főzni mert keserű lehet a zöldfűszer.

Miután elkészült tiszta üvegekbe tettem, kisebbeket választottam, amiben pont egy vagy két pizzára elegendő mennyiség fér és forró vízbe állítottam. Vastag takaróba csomagolva dunsztoltam legalább 2-3 napot.

A hűtőben gyakran van itthon leveles tészta. Ha várunk valakit és kevés idő van csak előveszem megtöltöm lekvárral és pillanatok alatt elkészül egy kis csipegetni való. Régóta terveztem, hogy fogok készíteni igazi hajtogatott leveles tésztát. Sokan mondták, hogy milyen nehéz, macerás, de az ilyen rémisztgetések nem tudtak eltántorítani.

Sok fajta alapanyag nem kell hozzá, a mennyiségek nagyok, és időt is kell rá szánni. Az igazság, hogy egy bő délután alatt készült el, de nem folyamatosan van vele munka, mert rengeteg időt pihen a hűtőben. Cserébe a nagy adagból le lehet fagyasztani (még jót is tesz neki) és több alkalommal is elő tudjuk venni.

A legtöbben manapság margarinnal készítik, de én a régi hagyományos receptnél maradtam vajjal csináltam. Az íze finomabb, a kezelhetősége picit nehezebb. Miközben készült úgy figyeltem meg, hogy sokkal hamarabb felolvad, csúszósabb hajtogatás közben, mint a margarin. De nem kell megijedni, szerintem nehéz elrontani, úgyhogy akinek van kedve többször visszatérni a folyamatokhoz és szeretne egy igazán jó sütemény alapot készíteni, bátran neki állhat. Remek lekvárral, túróval, vagy sós töltelékkel töltve, aki megkóstolja, utána biztosan nem szeretne bolti leveles tésztát enni.

Hozzávalók:

• 1,10 kg finomliszt
• 1 kg jó minőségű vaj
• 3 dkg só
• 1 dl olaj
• 0,5 dl 10 %-os ecet
• 7 dl hideg víz

A hideg vajat összedolgoztam 10 dkg átszitált liszttel. A hűtőbe tettem fél órára. Addig a lisztet a sóval, olajjal, ecettel összedolgoztam és fokozatosan a vizet is hozzá adtam, míg közepes keménységű tésztát kaptam belőle. Addig pihentettem ezt a tésztát is, míg a vaj a hűtőben volt.

A tésztát olyan formájúra nyújtottam, hogy a vajat bele tudjam csomagolni. Utána téglalap formájúra nyújtottam és az oldalait behajtottam. Jobbról befelé a téglalap feléig, balról a jobb oldal széléig. Fentről ugyanúgy befelé a feléig és alulról felfelé a széléig.

Nyújtás közben a vaj eléggé megolvad, ragad, és az első kettő hajtáskor a vaj nagy darabokban jelenik meg. De minél többször hajtjuk át, a tészta annál simább és levelesebb lesz. A nagy vajdarabok a 3-4 hajtásnál teljesen eltűnnek, de a ragacsossága megmarad, mikor olvad. Hajtogatások után fóliába csomagolva a hűtőbe tettem ¾ órára pihenni. Legalább 4-5ször áthajtogattam még, az előző technikával. Először nyújtás és az oldalak behajtása majd újabb pihentetés. Többféle hajtogatási technikát láttam, de a kezem most erre állt rá, és a végeredmény azt igazolta, hogy ez így szuper. Amit aznap nem használtam fel,egy utolsó hajtogatás után 4 egyenlő darabra vágtam és fagyasztóba tettem.

És egy adagot pedig nagyon vékonyra kinyújtottam, feldaraboltam egyenlő részekre, és szilvalekvárt kanalaztam a közepébe miután még kézzel is rányújtottam a formákat. Ha nem sikerül egyforma alakzatokat vágni sem gond, mert lehet belőle kiflit vagy kis táskákat is formálni, csak a szélüket nyomkodjuk jól össze, hogy a lekvár ne jöjjön ki belőle.

Megkentem felkevert tojássárgájával és 200 C fokra előmelegített sütőbe tettem. 5 perc után 180 C fokra lejjebb vettem a hőt és addig sütöttem, míg szép barna lett. Tálaláskor porcukorral szórtam meg.

Egy egyszerű és igazi kuriózum lekvár receptjét fogom leírni.

Szeretem a nyárban, hogy finomabbnál finomabb dolgok teremnek a kertünkben. Kicsit olyan vagyok, mint a mókus, amit lehet, elraktározom a télre. Miért hagyjam kárba veszni, azokat a finom gyümölcsöket és zöldségeket, amiket mi termeltünk, gondoskodtunk róluk és még csak egy csepp vegyszert sem láttak. Így született meg az isteni finom füge lekvár is. Van egy gyönyörű nagy fügebokrunk, ami roskadásig tele van fügével. De nem egyszerre érik meg mind, így mindig csak pár darabot tudok leszedni róla. De abból a kevéskéből is remek dolgokat lehet készíteni. És arról se feledkezzünk meg, hogy milyen nagyon egészséges.

A jó lekvárhoz finom alapanyag, és sok idő kell. Minél tovább főzzük annál sűrűbb lesz, de a hozzáadott cukorral vigyázzunk, mert ha sok lesz nagyon tömény lehet a végeredmény.

Hozzávalók:

Az arányok változtathatóak, egyszerre most ennyi füge érett meg.

• 60 dkg érett füge (csak a gyümölcshúst tettem bele)
• 30 dkg kristálycukor
• 1 db citrom leve
• 1 csomag vaníliás cukor, pár csepp vaníliaaroma
• 1 teáskanál gyömbér, fahéj

A fügét megmostam félbe vágtam és a gyümölcshúst kiszedtem belőle.  Megmértem (ez lett 60 dkg) és ennek függvényében került hozzá 2:1 arányban a cukor. Ez ízlés szerint lehet kicsit kevesebb is, a füge édességétől is függően. Hozzáadtam a citrom levét, a vaníliás cukrot, aromát, fűszereket és kb. 2 órát állni hagytam, hogy sok levet engedjen.

Kis lángon feltettem főni és gyakran kevergettem, hogy ne égjen le. 3 órát főztem és közben már a finom illatától összefutott a nyál a számban. Nem muszáj, hogy ennyi ideig álljon és a főzési időt is le lehet rövidíteni, de akkor nem lesz olyan sűrű és finom. Turmixolni egyáltalán nem szoktam, mert a hosszú főzési idő alatt szétfő.

Mikor elkészült kis üvegekbe mertem, jól rázártam a fedeleket és felforrósított vízbe állítottam 10-15 percig. Végül dunsztba tettem az üvegeket, jól bebugyoláltam takarókkal és pár napig abban hagytam, hogy szépen lassan hűljön ki.

Így én tartósítószert nem teszek hozzá, evvel a régi módszerrel tartósítom. A kész lekvár pedig nálunk biztosan nem marad sokáig a spájzban. A fügelekvár finom sajtokhoz is, de az igazi süteményekhez vagy pirítósra kanalazva.

Kaptunk kettő gyönyörű nagy céklát. Az egyik feléből a babának készítette ebédet, a másikból pedig magunknak akartam kitalálni valami finomságot. Beugrott, hogy valahol már hallottam, hogy milyen jó párosítás a cékla és a csoki. Ha csak a színére gondoltam már tetszett az összhang, de mivel a cékla is finom, édeskés ízű, biztos voltam benne, hogy a harmónia meglesz.

Gyakran eszünk céklát, a sok-sok jótékony hatása mellett nagyon finom köretnek, levesnek, savanyúságnak és most már tudjuk desszertnek is.

Eredetileg csak a tortát terveztem megsütni, de amikor kész lett, a cékla nem jelent meg benne olyan intenzíven, mint amilyet elképzeltem, ezért egy nagyon egyszerű céklaszósszal dobtam fel. De remekül passzol hozzá a sárgabaracklekvár is ;)

Hozzávalók:

• 10 dkg teljes kiörlésű tönkölybúzaliszt (ez elhagyható, lehet helyette fehérliszt is)
• 10 dkg fehér búzaliszt
• 25 dkg margarin
• 20 dkg jó minőségű étcsokoládé
• 1 kanál kakaópor
• 4 db tojás
• fél csomag sütőpor
• 15 dkg barna nádcukor (természetesen jó másfajta is, de ha evvel készítjük nem fog úgy elolvadni benne, de ezt észre sem venni)
• 20 dkg cékla
• 1 csomag torta étbevonó
• 1 csipet só

A céklát megtisztítottam, és lereszeltem. Alufóliával bélelt tepsibe tettem és 170-180 C fokos sütőben addig sütöttem, míg elkezdett puhulni és összeesett. A fehérlisztet átszitáltam, a teljes kiörlésűt a nagy rost darabok miatt felesleges. Összekevertem vele a kakaót, sót és a sütőport.

A csokit apró darabokra törtem és vízgőz felett a margarinnal együtt fényesre olvasztottam. Hagytam hűlni.

A tojásokat ketté választottam, a sárgáját a cukorral habosra kevertem és a fehérjét kemény habbá vertem fel. Amikor kihűlt a csokoládé a tojássárgájához öntöttem és a lisztet is belekevertem. Hogy könnyebb legyen összedolgozni a fehérjéből egy kicsit hozzá tettem, majd mikor már eloszlott benne a csoki a maradék fehérjével és az elősütött céklával simára kevertem.

26 cm átmérőjű tortaformába tettem, melyet előzőleg kivajaztam, kiliszteztem, hogy ne ragadjon bele. 180-190 C fokra melegített sütőben megsütöttem, tűvel ellenőriztem, hogy átsült-e. A tésztának több idő kell, mint egy piskótának, hogy átsüljön, mert elég tömör.

A kihűlt tortára csurgattam az előzőleg felolvasztott tortabevonót(szeretem a csomagolt étbevonót mert, bevált, egyszerű és szépen lehet vele dolgozni).

A céklaszósz hozzávalói:

• 20 dkg cékla
• 1 nagy kanál cukor
• 1 csomag vaníliáscukor
• fél citrom leve
• annyi víz, hogy majdnem ellepje

A céklát kockákra vágtam és a többi hozzávalóval puhára főztem a végén leturmixoltam. A turmixolás után még egyet felforraltam és ízlés szerint még ízesítettem.

A tálalásnál baracklekvárt és tejszínhabot is kínáltam hozzá.