A hűtőben gyakran van itthon leveles tészta. Ha várunk valakit és kevés idő van csak előveszem megtöltöm lekvárral és pillanatok alatt elkészül egy kis csipegetni való. Régóta terveztem, hogy fogok készíteni igazi hajtogatott leveles tésztát. Sokan mondták, hogy milyen nehéz, macerás, de az ilyen rémisztgetések nem tudtak eltántorítani.
Sok fajta alapanyag nem kell hozzá, a mennyiségek nagyok, és időt is kell rá szánni. Az igazság, hogy egy bő délután alatt készült el, de nem folyamatosan van vele munka, mert rengeteg időt pihen a hűtőben. Cserébe a nagy adagból le lehet fagyasztani (még jót is tesz neki) és több alkalommal is elő tudjuk venni.
A legtöbben manapság margarinnal készítik, de én a régi hagyományos receptnél maradtam vajjal csináltam. Az íze finomabb, a kezelhetősége picit nehezebb. Miközben készült úgy figyeltem meg, hogy sokkal hamarabb felolvad, csúszósabb hajtogatás közben, mint a margarin. De nem kell megijedni, szerintem nehéz elrontani, úgyhogy akinek van kedve többször visszatérni a folyamatokhoz és szeretne egy igazán jó sütemény alapot készíteni, bátran neki állhat. Remek lekvárral, túróval, vagy sós töltelékkel töltve, aki megkóstolja, utána biztosan nem szeretne bolti leveles tésztát enni.
Hozzávalók:
- 1,10 kg finomliszt
- 1 kg jó minőségű vaj
- 3 dkg só
- 1 dl olaj
- 0,5 dl 10 %-os ecet
- 7 dl hideg víz
A hideg vajat összedolgoztam 10 dkg átszitált liszttel. A hűtőbe tettem fél órára. Addig a lisztet a sóval, olajjal, ecettel összedolgoztam és fokozatosan a vizet is hozzá adtam, míg közepes keménységű tésztát kaptam belőle. Addig pihentettem ezt a tésztát is, míg a vaj a hűtőben volt.
A tésztát olyan formájúra nyújtottam, hogy a vajat bele tudjam csomagolni. Utána téglalap formájúra nyújtottam és az oldalait behajtottam. Jobbról befelé a téglalap feléig, balról a jobb oldal széléig. Fentről ugyanúgy befelé a feléig és alulról felfelé a széléig.
Nyújtás közben a vaj eléggé megolvad, ragad, és az első kettő hajtáskor a vaj nagy darabokban jelenik meg. De minél többször hajtjuk át, a tészta annál simább és levelesebb lesz. A nagy vajdarabok a 3-4 hajtásnál teljesen eltűnnek, de a ragacsossága megmarad, mikor olvad. Hajtogatások után fóliába csomagolva a hűtőbe tettem ¾ órára pihenni. Legalább 4-5ször áthajtogattam még, az előző technikával. Először nyújtás és az oldalak behajtása majd újabb pihentetés. Többféle hajtogatási technikát láttam, de a kezem most erre állt rá, és a végeredmény azt igazolta, hogy ez így szuper. Amit aznap nem használtam fel,egy utolsó hajtogatás után 4 egyenlő darabra vágtam és fagyasztóba tettem. 
És egy adagot pedig nagyon vékonyra kinyújtottam, feldaraboltam egyenlő részekre, és szilvalekvárt kanalaztam a közepébe miután még kézzel is rányújtottam a formákat. Ha nem sikerül egyforma alakzatokat vágni sem gond, mert lehet belőle kiflit vagy kis táskákat is formálni, csak a szélüket nyomkodjuk jól össze, hogy a lekvár ne jöjjön ki belőle.
Megkentem felkevert tojássárgájával és 200 C fokra előmelegített sütőbe tettem. 5 perc után 180 C fokra lejjebb vettem a hőt és addig sütöttem, míg szép barna lett. Tálaláskor porcukorral szórtam meg.
