Nagy kelt tészta imádóként, az egyik kedvencünk az aranygaluska. Nyáron sokkal jobban szeretek készíteni élesztős ételeket, mert a melegben pillanatok alatt meg kel. A családunkban a kelt tészta készítésének hagyománya van, és most már én is úgy érzem, olyan, mint amilyet szeretnék. Van pár mozzanat, amire ha figyelünk, akkor jónak kell lennie a tésztánknak. Ismét a nagyobbik Fiamat bevontam segíteni, akit a dagasztás rejtelmeibe vezettem be, és nagyon élvezte! Csak úgy kell megközelíteni, hogy játékos legyen és hagyjunk neki szabadságot benne. Ő neki sokkal nagyobb siker élmény, ha az jó, mint nekünk ;) Igazán profin csinálta, nekem utána már csak finomítanom kellett a tésztán. Úgyhogy ne küldjük ki őket a konyhából, ha érdeklődnek, inkább vonjuk be, mert sosem tudni, mi az az elfoglaltság, amit igazán fognak szeretni majd.

Hozzávalók

• 50 dkg liszt
• 2 evőkanál cukor
• 3,5 dkg friss élesztő
• 3dl tej
• fél vanília rúd, vagy vanília kivonat
• 1 csipet só
• 2 tojás sárgája
• 7 dkg olvasztott vaj

   A forgatáshoz

• 15 dkg darált dió
• 2 evőkanál kanál kristálycukor
• 3-4 dkg olvasztott vaj

A tejet egy evőkanál kristálycukorral meglangyosítottan, majd belemorzsoltam az élesztőt. Amíg felfutott a lisztet átszitáltam, hozzáadtam a csipet sót, kevés cukrot, és a két tojás sárgáját. A vaníliából kikapart magokat egy kevés tejben elkevertem, hogy ne egy csomóban legyen majd a tésztában. Ezt is a liszthez adtam az olvasztott vajjal együtt. A kész élesztős tejet is hozzáöntöttem és addig gyúrtam, dagasztottam, míg egy nagy sima gombóc lett belőle. ilyenkor az a legfontosabb, hogy sok levegő jusson a tésztába, ezért nagy nyújtó, húzó mozdulatokkal kell dagasztani, és ne sajnáljuk a tésztát erősen a tál oldalához ütni ;) Liszttel megszórtam és a duplájára kelesztettem. Kint a napon, persze letakarva, pillantok alatt elkészül.

Lisztezett nyújtófelületen kb. hüvelykujjnyira nyújtottam és egy pohárral elkezdtem félköröket szaggatni, ha nem sikerül szabályos forma nem probléma utána a kezünkkel lehet rajta finomítani.

Olvasztott vajjal megkentem mindkét oldalát és a cukorral összekevert dióba forgattam.

Kerámia sütőedénybe tettem, amit előzőleg kivajaztam, és sorban egymásra halmoztam a dióval bevont tésztákat.

A sütőt nem melegítettem elő, mert amíg melegedett még rengeteget keltek a tészták. 180 C fokon kb 15-20 percet sütöttem, amikor a dió elkezd barnulni a tetején elkészült.

Az igazi, vanília sodóval lett volna, de most arra már nem maradt időm… Így csokipudingot készítettem hozzá, de úgy, hogy hígabb legyen, több tejet tettem hozzá.

,0326